Erdész tagozat » Svédországi tanulmányút 2008
 |
| Album megtekintése |
Szeptember 27. és október 18. között - 12 diák és 2 tanár - a Svédországi Solleftea városában jártunk. A látogatás célja szakmai képzés volt a helyi Naturbuksgimnasiet nevű középiskolában. A három hét során a tanárok és a diákok a vendéglátó iskola tanárainak vezetésével az iskolában zajló képzéssel ismerkedtek. Ennek keretében kezelhettünk erdészeti gépeket - harvester és forwarder -, jártunk John Deer szervízben, ellátogattunk egy famegmunkálást oktató asztalos és kárpitos szakmunkásképző iskolába, megismerkedtünk a fatömeg becslés legmodernebb technológiáival, jártunk fafaj nemesítő (???) intézetben.
Természetesen voltak nem szigorúan szakmai programok is. Részt vettünk halászaton, meglátogattunk olyan gyakorlati órákat, ahol a tanulók horgásztak és jávorszarvasra vadásztak.
A szakmai és iskolai programok mellett számos lehetőségünk volt a szabadidő élvezetes eltöltésére is, mivel rendelkezésünkre állt két kisbusz, melyekkel rövidebb kirándulásokat tehettünk a környékre. Saját költségünkön még az északi sarkkörre is eljutottunk, ez 1200 km autózást jelentett. De megérte: októbert legelején már ízelítőt kaptunk a télből, és gyönyörű tájakat láttunk.
A svéd táj
A lenyűgöző táj már maga megéri az utazást, főleg egy erdésznek. A természet mindenütt jelen van, egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Amerre a szem ellát, erdők, zömmel erdei- és lucfenyők, köztük elszórtan lombhullató foltok, főleg nyíresek. Ezek a fák gyakorlatilag mindenhonnan nőnek, még a hegyoldalak szikláiból is, akárcsak nálunk a gyom. A másik mindenütt jelenlévő elem a kő, az asztallap méretű lapoktól a ház nagyságú kőtömbökig, a harmadik kikerülhetetlen dolog a víz. Lépten-nyomon kisebb-nagyobb ereket, patakokat, folyócskákat láthatunk az országban, ehhez járulnak az országot kelet-nyugati irányban sűrűn átszelő és gyakran tekintélyes méretűre duzzasztott, szigetekkel foltozott folyók.
Az időjárás
Az időjárás októberben a mi novemberi időjárásunkhoz hasonlítható, reggeli fagyokkal, nappali 10 fokos maximumokkal, heti egy-kétszeri esővel. Vendéglátóink szerint az utóbbi években egyre melegebb az idő odafönt is. Nekünk elég hideg volt: elkelt rajtunk a késő őszi viselet.
Az étel
Aki szereti a halat, a fakéregszerű diétás kekszet, a tejet és a vajat, annak a számára Svédország a világ közepe. Aki a fehér kenyér és a fűszeres magyaros ízek kedvelője, az sokat fog szenvedni. Az előbb említett keksz, vaj és tej minden étkezéshez jár, előtte, utána és közben is, csak úgy a nyers saláta, legyen az sárgarépából, káposztából vagy bármi másból. Ha a minőség nem is felel meg mindenki ízlésének, a mennyiségre nem lehet panasz.
A magán- és köztulajdon tulajdon tisztelete
Bármerre jártunk, lakóhelyen, üdülőövezetben, számos nagy értékű tárgyat láttunk őrizetlenül - pl. egy üdülőövezetben nem egy helyen csónak motorok voltak a házak mellé támasztva, tulajdonos sehol. A hegyek tetején lévő menedékházakban, mocsári vadleseken fűrész, balta, tea- és kávéfőző alkalmatosság. Nincsenek szétvert buszmegállók, összetört padok. Falfirkát csak délen, Stockholm közelében láttunk. A másik véglet persze a városon átfolyó patakban lévő bicikli.
A közlekedés
Aki Svédországban szerezte a jogosítványát, bizonyára elég nehezen maradna életben a budapesti forgalomban. A svéd sofőr udvarias, higgadt, türelmes, a három hét alatt egyetlen egy dudaszót hallottam, lehet, hogy az is véletlen volt. Az autósok már akkor megállnak a zebra előtt, ha attól 5 méterre gyalogost látnak. A sebességkorlátozást mindenütt komolyan veszik, igaz, a bírság is horribilis.
Az emberek
Róluk sajnos nem sokat tudtunk meg, ez volt a három hét egyetlen hiányossága. Nem jártunk egyetlen svéd otthonban sem, a készséges és segítőkész tanárkollégák kivételével nem kerültünk igazán közelebbi személyes kapcsolatba egy "bennszülöttel" sem.
Összegzésképpen: mindig érdekes dolog egy másik országba eljutni. Mi igen szerencsések voltunk, hogy egy távoli ország távoli városában élhettünk három hétig. Stockholmba még csak-csak el lehet jutni rokoni kapcsolat vagy turistaút révén. Lappföld szomszédságába eljutni azonban ritka kaland. Ez nem sokszor adatik meg az ember életében.
Köszönet érte a cserekapcsolat fönntartóinak, működtetőinek, itthoni szervezőinek és svéd vendéglátóinknak.
Jámbor Pál
Svédországi tanulmányút 2007
A Dráva Völgye Középiskola hosszú évek óta ápolja kapcsolatait a Somogy megye svéd testvérmegyéjében , Västernorrland megyében lévő Naturbruksgymnasiet iskolával. Ebben az évben ismét sikerült támogatást nyernünk a Tempus Közalapítvány Leonardo programja révén a kiutazáshoz. 2007. szeptember 8 és 29-e között 12 diák és két kísérőtanár töltött feledhetetlen napokat Svédországban. A tanulmányút során Sollefteaban, az iskola erdészeti gyakorlati bázisán tanultuk szimulátor segítségével a fakitermelő gép, a harvester kezelését, majd a terepen is tanulmányoztuk munka közben. A terepi nehézségek, az egyöntetű faállomány és a drága kétkezi munka miatt Svédországban ma már szinte kizárólag ezzel történik a fakitermelés, motorfűrészeket alig használnak. A kitermelt anyagot forvarderrel szállítják ki az erdőből, ennek a vezetését, és a rakodást az iskola gépein gyakoroltuk be és le is vizsgáztunk belőle.
Nordvikban, a mezőgazdasági ismereteket adó központban a földművelés és az állattenyésztés oktatását mutatták be. Diákjainkat beosztották a svéd csoportokba, szedtünk burgonyát, ápoltunk lovakat, kisállatokat, sertést, valamint kertészkedtünk.
Részt vettünk üzemlátogatásokon is, jártunk automatizált fűrészüzemben, John Deere szervízben -ahol a megismert gépeket javítják-, erdészeti gépbemutatón, csemetekertben.
Vendéglátóink igyekeztek megismertetni bennünket a svéd hétköznapokkal és a környék nevezetességeivel is. Voltunk a Mikulásműhelyben, ahova a játékadományokat várják és küldik tovább különböző országok gyermekeinek, hagyományos laskakenyeret gyártó cégnél, jávorszarvas tenyészkertben, a világörökség részét képező Botteni öbölben. Kirándultunk Mannaminnébe, a skanzenbe, ahol 1998-ban adták át a gyékényesi talpas házat. Másztunk hegyet és naponta autóztunk át a világ tizenegyedik legnagyobb hídján, a Höga Kustenbronnon.
A hétvégékre önálló programokat szerveztünk, kellemes órákat töltöttünk Molnár Gabriella, egy kint élő kedves magyar hölgy tanyáján, csodálatos vízeséshez kirándultunk, ellátogattunk a Marsfjällekre is, a havasokra, ahol akkor már valóban hó borította az 1600 m körüli csúcsokat és pazar színekben pompáztak a fák. Rénszarvasok sétáltak át előttünk az úton és néhány agancsot is találtunk. A hódvár felderítése, majd a folyóban úszkáló hód megörökítése is emlékezetes marad sok kedves élménnyel együtt.
Tapasztalataink szerint a diákok kevésbé leterheltek, mint nálunk, a gyakorlatiasabb képzés segíti őket az elhelyezkedésben. Az iskola felszereltsége kiváló, szinte minden tanulónak tudnak a kezébe adni eszközt. Az elméleti képzésben gyakran projekteket dolgoznak ki a diákok, az önálló problémamegoldás, könyvek, internet használata, egymás segítése fontos. Az út során sok új ismeretre, tapasztalatra tettünk szert, amit a későbbiekben hasznosítani fogunk.
